132. fejezet

A délelőtt alattomos gyorsasággal telt el, és mire észbe kaptam, már félkettő volt, tehát ideje volt elindulnunk. Kate és Rob gyors búcsúzkodása után kocsiba ültünk, hogy elinduljunk a reptér felé. Út közben be nem állt egyikőnk szája sem…egymás szavába vágva mondtuk a magunkét. Egyeztettük azt az időpontot, amikor minden nap beszélni fogunk, hogy mind a kettőnknek mennyire nagyon vigyáznia kell magára, és ilyen apróságok.

- Mikor jössz utánam Vancouverbe? – kérdezte Rob, mikor már a reptér bejáratánál álltam a kocsimmal.

- Huszonötödikén este. – mondtam szomorkásan mosolyogva.

- Tizenkilenc nap… - sóhajtott fel, majd kicsatolta a biztonsági övét.

- Jobb, mint a semmi. – tettem hozzá, majd kiszálltam a kocsiból. – Bemegyek veled, jó?

- Nora, mindjárt ott kell lenned a próbán.

- Szerinted ez jelenleg mennyire érdekel? – kérdeztem felvont szemöldökkel, és felnyitottam a csomagtartót.

- Édes vagy nagyon, de nyugodtan menj csak dolgozni. Bent úgy sem lenne nyugtunk…mindenhol fotósok vannak. Tudják, hogy ma utazom.

- Érdekes, én egyet sem látok. – mondtam dacosan, és karba tett kézzel figyeltem, ahogy Rob pakol ki a csomagtartóból.

- Nézz a hátam mögé. Két óránál…körülbelül. – motyogta, miközben tovább pakolt. Körbenéztem, és tényleg ott állt egy fél tucat fotós.

- Nem figyelnek minket.

- Egyenlőre. – mutatott rá, majd lecsukta a csomagtartót. – Ne nehezítsd meg az elválást Nora…így is pokoli nehéz.

- Rendben. – sóhajtottam, majd lehajtottam a fejem. Elkezdett nőni a torkomban a gombóc…már majdnem itt volt az idő.

- Hé… - az állam alá nyúlt, és maga felé fordította a fejem. Savanyúan összemosolyogtunk, majd szorosan összeölelkeztünk.

- Nem hittem volna, hogy ezt még egyszer át kell élnem. Másodszorra kell ilyen hosszú időre elengednem téged. – sóhajtottam fel, és az arcomat a vállába fúrtam.

- De most biztosan visszajövök. – mormolta, miközben a kezeivel a hátamon körözött.

- Mernél nem visszajönni… - vágtam rá, mire halkan nevetgélni kezdett.

Hosszú percekig álltunk még így ölelkezve, minden egyéb mondanivaló nélkül. Csak öleltem magamhoz, és szívtam magamba az illatát.

- Két óra múlt…indulj el, mert elkésel.

- Nem tudlak rábeszélni sehogy sem, hogy ne foglalkozz a munkámmal, igaz? – kérdeztem fanyarul fintorogva.

- Nem, sehogy sem. – rázta a fejét mosolyogva, mire én felsóhajtottam, bár már jóformán nem is kaptam levegőt a torkomban lévő gombóctól.

A kezeim lehullottak a hátáról, ő pedig finom mozdulattal a sajátjai közé vette őket.

- Nagyon vigyázz magadra kérlek. Ne csinálj semmi hülyeséget, rendben? – kérdezte.

- Nyílván nem ugrok majd egy busz alá sem. De rendben. Észnél leszek, ígérem. – bólintottam rá, holott pontosan tudtam, hogy a busztól sokkal kevésbé tart, mint Danieltől.

- Hívlak majd, ahogy megbeszéltük.

- Én pedig várni fogom, úgy, ahogy megbeszéltük. – bólintottam rá mosolyogva. Csillogó szemmel nézett rám, de ez már nem olyan csillogás volt, mint reggel. Most már mindkettőnk szeme szomorúan fénylett. Nagyot nyeltem, hátha könnyebb lesz levegőt venni ez után, de nem sikerült.

- Mennem kell. – sóhajtott fel, mire szinte varázsütésre megteltek a szemeim könnyekkel. Sűrűn pislogni kezdtem, mert nem láttam tisztán az arcát miattuk, s ez által legurultak az arcomon. – Ne sírj, kérlek.

- Nevessek? – kérdeztem bosszúsan, és behunyt szemmel hagytam, hogy letörölgesse a könnyeimet.

- Nem szeretem, ha sírni látlak. Pláne ha miattam. – mondta komolyan, mégis megremegő hanggal.

- Nem tudok nem sírni, ha eszembe jut, hogy elmész. – mondtam végül keménynek szánt hangon, mégis inkább olyan volt, mintha rimánkodnék.

- Akkor ne gondolj rá. – suttogta, majd az ajkát szorosan az enyémnek nyomta.

Ez volt az utolsó. Jó ideig ez volt az utolsó csókunk, így ebbe kellett belesűrítenem azt a rengeteg mindent, amit amúgy naponta éreztetnék vele.

Ebbe az egy csókba kellett belesűrítenem azt az őrült nagy szeretetet, amit éreztem iránta, plusz a hiányt, amit már most éreztem, pedig még el sem ment…

Így tehát eléggé érzelem dúsra sikerült ez a csók. Szorosan összeölelkezve álltunk, az ajkaink pedig gyors tempóban mozogtak együtt. Elszédültem, de nem volt szívem elhúzódni tőle…mindent ki akartam sajtolni ebből a csókból, amit csak lehetett.

Úgy húztam magamhoz az arcát, mint egy őrült…az ujjaim folyton a haját szántották, vagy az arcát simogatták, és olyan sóhajok törtek ki belőlem, amiket normális esetben egészen biztos szégyelltem volna.

De persze, mint minden jónak, ennek is vége szakadt…úgy éreztem ez után magam nagyjából fél percig, mint akinek máris elrabolták a fél életét.

- Vigyázz magadra. – suttogtam, és a homlokomat az övének nyomtam. Válaszként csak hümmögött egyet. – Szeretlek.

- Én is szeretlek, tudod. – mondta mosolyogva, majd egy röpke percre megint csókban forrtunk össze. Végül végigsimított az arcomon, és utoljára homlokon csókolt.

Ez után lehajolt a táskájáért. Egyet a vállára vetett, egyet pedig a kezében vitt. Még egy utolsó utáni csókot sikerült lopnom tőle, amikor megragadtam őt a kabátjánál fogva, de aztán elment…

A kapuból még utoljára visszanézett rám szomorúan mosolyogva, de innentől már nem láttam belőle semmit…letámadták a fotósok.

Szomorúan sóhajtottam egyet, majd gyorsan visszaszálltam az autóba. Első lélegzetvételemkor már rögtön elmosolyogtam magam…a parfümje illata még mindig érezhető volt most, hogy már nem volt velem.

A próbára vezető úton eléggé változó volt a hangulatom, de a végére győzött a letörtség. Felületesen lélegezve mentem be a próbára, és úgy éreztem, hogy a világ menten összedől, és én ott fogok állni a romok között teljesen egyedül, mert a másik felem épp úton van Kanadába…

*****

Ez most nem lett annyira hosszú, de a csattanókat meghagyom holnapra :)

köszönöm az eddigi kommenteket a 131. fejezethez :)

delirium@index.hu

xoxo

Komment

Eddig 6 komment érkezett

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.